M. Karácsonyi Bea írásai
FEBRUÁR
-
Önmegfigyelés Az önmagunk művelésére tett erőfeszítések, amelyek figyelmen
kívül hagyják a fizikai testünk, személyiségünk és esszenciánk közötti
különbség...
M. Karácsonyi Bea írásai
Sarkuló idő kockahasadékába ragadok,
onnan nem mos el semmi. S mint
leoltott lámpa, majd amperrel telt
infúzióról álmodom, míg rá nem ébred
szellemem: ez a végső kisülés.
Kukacokat nevelek szemfedőn, s ha
a sötétben meghallom anyám dala dúdol,
fénnyé válok egy lámpabolygón.
— M. Karácsonyi Bea
1 Comentário
Jó vers Beám, mint mindig.
Ölellek.
Megjegyzés küldése