Kisülés


Sarkuló idő kockahasadékába ragadok,
onnan nem mos el semmi. S mint
leoltott lámpa, majd amperrel telt
infúzióról álmodom, míg rá nem ébred
szellemem: ez a végső kisülés.
Kukacokat nevelek szemfedőn, s ha
a sötétben meghallom anyám dala dúdol,
fénnyé válok egy lámpabolygón.


1 Comentário

Bakos Erika versei írta...

Jó vers Beám, mint mindig.
Ölellek.

Megjegyzés küldése