Net-NOTESZ
M. Karácsonyi Bea írásai
M. Karácsonyi Bea írásai
Most lép a kertbe a fáradt idő,
a szél libbenti meg kócos haját,
otthona az udvar, cseresznyefa,
a csemetén minden nedves faág.
Januári fény nevet rá lágyan,
hóvárása olyan békebeli,
varázsában a szőke légáram
a reményt a házába tereli.
2021. 01.
— M. Karácsonyi Bea
Tél van, hiányos fehér
- öblítőszagú a levegő,
a felhő, mint gyerektenyér,
kiizzad belőle a hópihe,
terjengő este éjbe fúl.
Anya teázna, ha itt lenne,
biggyedne kis szamovárszája,
a múlt felforrna őbenne,
cukortalan a valóság íze,
tél van, hiányos fehér.
Lepedővásznak elmém kötelén,
holdszítta homály az udvar,
valaki ott ül a közepén,
nem én, nem ő, és nem te.
Mondják láthatatlan Isten.
2021. 01. 01.
1.
Fényben fürdőznek az angyalok,
ünnepem kibomló lámpavég,
kezemben ködlő cigaretta,
az éjkoszorún négy gyertya ég.
Csitt, csak aludj el szépen kisded,
épp kártyáznak az apostolok,
rég elveszett, apámtól kapott,
eltűnt gyerekkorra gondolok.
2.
Fényben úszik el a lágy remény,
mint a kalácsot szelő asszony,
sült krumpli hús alatt, szalmaágy,
cseng-bong egy karácsonyi sanzon,
hogy, mint vér a meszes ereket,
ünnep úgy járja át e szerrel,
hogy feleket eggyé olvasszon.
Baráti, kávéforma szemmel.
12. 26