Mint a faun


Megvannak a saját rácsaim,
homorú tükör a lét nekem,
és a panel lepte tájaim
közt az utolsó ciprus terem.
Megáldott zöldjéhez hajoljon
a szél, simogassa bokáját,
a közöny szmogjával dacoljon,
senki ne bántsa koronáját.
Bezárnak oszloptalan terek,
faunként ütnék minden kőre,
nem bánom e kort, csak hadd legyek
én az utolsó ciprus őre

MIR

MIR - Magyar Irodalmi Rovat


M. KARÁCSONYI BEA
Izmos bicepszen
nonfiguratív kígyó.
Libidódba mar.
*
A remény apró,
gyönge kar, mégis nagyra
tárhatja szárnyad.
*
Árnyékot félre
fúj a szél, de vak vihar
pislog mögötte.
*
Sötét gondolat
szárnyra kél bennem, akár
egy fényes bogár.
*
A titok kagyló.
Igazság-gyöngyöt rejt-e
az összezárt héj?
*
Dérmacskát etet,
ködtejet önt elébe
csipke-szép asszony.
*
Míg nyár gyúl bennem,
szikrát gyűjtök szemedből.
Csókunk cseresznye.
*
Előtted fogom
a rétet letáncolni
lepkekönnyű szél.
***
( Szerk.: Sapa Brown )

lapozok

lebontom az arcom
új álarcot húzok
rímből sárból sarkot
lesznek új kontúrok
most nyúzom a bőröm
vérerek indáznak
van pár líra-tőröm
nincs akibe vágjam
csak úgy erdő lennék
őzekkel törpékkel
lennél te a vendég
mese kék lepkékkel
most nyúzom a bőröm
papírillat árad
színes lapú őszön
húzok betűszárat

kis nemezis

amikor jéggé válnak a vizek 
és bakancsban mozdul az idő 
te nem leszel sehol Van-Gogh 
barnára fagy majd a föld 
gyufa sercen ujjaim között 
cigarettafüst még szétterítem 
emlékeinket esténként vers lesz 
belőlük szösszenet csikk

Merengő

A halottak közé mennék
megkeresni Dante poklát,
(láthatatlan apró vendég,)
nézném az ördögi pompát.

Nem viselnék másik kelmét,
csak önmagam ősvalóját,
a hét főbűn pont így lennék,
hét gyöngy anyám olvasóján.

dramaturgia


majd úgy jössz mint a
peron-hideg magány -
vonatfütty sípol ki
de az éjjel fekete vagon

pókháló-áttetsző
szárnya lesz a lepkéknek
vakító vásznak között

Mert hogy...

úgy pusztítom magamat
a vég szélein egyensúlyozva
hogy ne legyek senkié
elfelejthetnek - ez a kamat
ott merülök el ahol lehúz a vonzalom 
ahol akartál levetkőztem de mégsem akarom
az igazság hogy nincs mit adjak
engedd hogy versbeszéded közötti
fantázia maradjak
(félnék a szenvedélytől
hogy gyermekké farag
látnád babaarcom mállik
nikotin-sárga ujjaimmal
fojtanálak meg
- itt férgesek a falak)