Hóváró

Most lép a kertbe a fáradt idő, 

a szél libbenti meg kócos haját,

otthona az udvar, cseresznyefa,

a csemetén minden nedves faág.

Januári fény nevet rá lágyan,

hóvárása olyan békebeli,

varázsában a szőke légáram

a reményt a  házába tereli.


2021. 01.


Nincs-van

 Tél van, hiányos fehér 

- öblítőszagú a levegő,

a felhő, mint gyerektenyér,

kiizzad belőle a hópihe,

terjengő este éjbe fúl.

Anya teázna, ha itt lenne,

biggyedne kis szamovárszája,

a múlt felforrna őbenne,

cukortalan a valóság íze,

tél van, hiányos fehér.

Lepedővásznak elmém kötelén,

holdszítta homály az udvar,

valaki ott ül a közepén,

nem én, nem ő, és nem te. 

Mondják láthatatlan Isten.


2021. 01. 01.

haiku

deres hajnalon

teáztat és átölel

köd arcú gésa

Fényben kétszer

 1.

Fényben fürdőznek az angyalok,

ünnepem kibomló lámpavég,

kezemben ködlő cigaretta,

az éjkoszorún négy gyertya ég.

Csitt, csak aludj el szépen kisded,

épp kártyáznak az apostolok,

rég elveszett, apámtól kapott,

eltűnt gyerekkorra gondolok.


2.

Fényben úszik el a lágy remény,

mint a kalácsot szelő asszony, 

sült krumpli hús alatt, szalmaágy,

cseng-bong egy karácsonyi sanzon,

hogy, mint vér a meszes ereket,

ünnep úgy járja át e szerrel, 

hogy feleket eggyé olvasszon. 

Baráti, kávéforma szemmel.


12. 26

haiku

míg haikut írsz
lelkedben part és kavics
fecsegnek csendben

Jelképek

Álmomban áttetszők a fák,
ködbe vesző fényből homály.
Konyakszínű lehetne szád,
elfolyt szín - gyenge muskotály.
Ott vagyok én is, de nem látsz,
fehér ünő - ős jelzések,
szarvasok és rókák futnak:
teremtésben a jelképek.

haiku

éjsötét lepke
megrebbenti szempillám
álmomba szökik