Aranykortyok

Eleven álomban
eltemetve megvolt -,
mint a szikék, olyan
pengeéles képek,
elrejtőzve: télben
a szűzfehér szennyfolt,
és őszikékben az
aranykortynyi fények.

Rőt látomással eltűnt
mint a villanás,
alakja nincsen már,
se búja, se bája,
emlékeimben, csak
bogárszem-csillanás,
fiatalságomnak
foghíjas már szája.