csak el ne vegye

halva senki se jött még vissza
mesélni milyen odaát
égi lovait űzi a szél fölöttünk
március van
habfodor tajték tüskés koronát
emel fölénk egy vírus
ki ne haljon meg?

*
csak el ne vegye majd az
imbolygó lámpafényt
tükröződő szemed testemen
amint röpköd a nyakamon a mellemen
combomnál felviláglik
és befelé mosná magát

az éjszakát
amit surrogó nesz szoptat kerekre
kinyílt szemű holdnak ezüstvirág szirmait
az ébredéssel
hullva alá a reggelt
kávégőzbe ledér kis fahéjas habot
a szádat a bőrödet
és gyermekeink szemének fényében
hogy kifesthessem szemem