M. Karácsonyi Bea írásai
FEBRUÁR
-
Önmegfigyelés Az önmagunk művelésére tett erőfeszítések, amelyek figyelmen
kívül hagyják a fizikai testünk, személyiségünk és esszenciánk közötti
különbség...
M. Karácsonyi Bea írásai
Rozsda ízűek belső szerveim, betegségbe bújok,
épphogy ébredek tehénszín álmomból. Naponta
más istenhez pártolok át, de egyik sem akar ígérni.
Városnak képzelve magam, felgyullad szememben
a lépcsőházak fénye, a burán légypiszok,
fel-felvillanó majdnem zárlat.
Kinyitom ablakomat a főutcára, asszonyos,
vasorrú szobor, helyenként rézgálic ékszerrel.
Sorban a koszos kanál, pohár, a tányér. Tehervonat.
Beomlik alattam a pillanat, a perc, az óra,
dervis ugrik a kisiklott mutatóra, a tüdősípot
csak én hallom. Ez még nem a teteje, az alja,
a napszak zátonyán fennakadva. Kobrafejű horizont.
— M. Karácsonyi Bea
2 Comentários
Nem jártam nálad egy ideje, amit nagyon sajnálok.
Jövök még. Megrázott ez a vers.
Én mindig itt vagyok, és szertettel látlak bármikor is jössz.
Köszönöm.
Megjegyzés küldése