Soros

Újra a gyermek fél bennem,
jaffaszín álmok aludtak el,
kórházi térben mért percem,
énem nemsokára útra kel.

Nem tudom merre kell menni
a tejsavóssá vált világból,
nem tudom, hogy kell fénynek lenni,
könnyűn szállni ki az ágyból.

A szűk tér most fehéren forog,
szemembe süt egy égi lámpa,
amint egyre szárad a torok,
s fordul a lélek önmagába.