M. Karácsonyi Bea írásai
Álom színház (koca-dramaturgia)
-
Mit kezdhet a kérges kezű ember lánya egy álommal?
M. Karácsonyi Bea írásai
Föld és vízillat volt, város a fényből kifordítva.
Kecsesen giccses balkonon
piros muskátlik lebegtek egy helyben,
(vörös kolibrinek láttam őket),
ha átvágtam a Ferencesek utcáján.
Beszéltek a ruhák, hangulatból meséltek regényt,
s ahogy mozogtak a városban,
kiolvasható lett a szekrények titka.
Az éttermi teraszok asztalait körbe ülte
a kávégőz, s a könnyed mozgású pincérek
pizzát egyensúlyoztak tenyereiken.
Nyugodt voltam, mintha árnyék lennék
a sárgára meszelt házfalakon,
akárhova mentem, minden spalettát ismertem,
vendéglőben ettem, ittam, én voltam
a szerelem után áhítozó tinédzser.
Fészekrakó kandeláberek, hogy is felejthetnélek titeket,
és minden zöld felület, akár az óvodai babzsákok!
A napok hozzám igazodtak, ahogy számban a fogak,
hajszálaimra egyenként jutott mediterrán szél,
és most, hogy sebeim gennyednek, fakadnak,
üszkös a fiatalság, épp ugyanolyanok a muskátlik,
ruhák, és balkonok.
— M. Karácsonyi Bea
2 Comentários
Szeretem ahogy írsz.
Ölellek.
Köszönöm drága Erika.
Megjegyzés küldése