Hangfájlok


Kimentem hozzád, a beszélő csendhez,
ájtatosan árnyék-kezed fogva,
fohászkodva a határtalanhoz,
erőt merítve és kapaszkodva.

Néztem, ahogy fűszálakat vonsz be,
sárga szoknyás, szőrős lábú lápot,
figyeltem, amint rasszokat ringatsz,
s az időt és síkot összezárod.

Benned ült el a propeller zaja,
házszőnyeg alá söpört bombadallam,
hangrobbanásnyi bunkerépület,
temetési harang, fodrozatlan,

és most könyvet olvasol fel nekem,
papír sercenése nyit ki pár vagont,
vakfehér szemedben a kegyelem,
hangyák tisztította a koponyacsont.

XXI. század csendje zúg, fejemben
fogaskerék, szempillán atomfüst,
nem kell sok, hogy benned feloldódjak:
eszme, Mengele, arany, színezüst.

2 Comentários

Erika Bakos írta...

és most könyvet olvasol fel nekem,
papír sercenése nyit ki pár vagont,
vakfehér szemedben a kegyelem,
hangyák tisztította a koponyacsont...

Hú, Beám! Nagyon jó vers.

Csodákat találok, ha erre járok.
Nagy gratula.

M. Karácsonyi Bea írta...

Köszönöm szépen drága Erika!

Megjegyzés küldése