M. Karácsonyi Bea írásai
FEBRUÁR
-
Önmegfigyelés Az önmagunk művelésére tett erőfeszítések, amelyek figyelmen
kívül hagyják a fizikai testünk, személyiségünk és esszenciánk közötti
különbség...
M. Karácsonyi Bea írásai
Kimentem hozzád, a beszélő csendhez,
ájtatosan árnyék-kezed fogva,
fohászkodva a határtalanhoz,
erőt merítve és kapaszkodva.
Néztem, ahogy fűszálakat vonsz be,
sárga szoknyás, szőrős lábú lápot,
figyeltem, amint rasszokat ringatsz,
s az időt és síkot összezárod.
Benned ült el a propeller zaja,
házszőnyeg alá söpört bombadallam,
hangrobbanásnyi bunkerépület,
temetési harang, fodrozatlan,
és most könyvet olvasol fel nekem,
papír sercenése nyit ki pár vagont,
vakfehér szemedben a kegyelem,
hangyák tisztította a koponyacsont.
XXI. század csendje zúg, fejemben
fogaskerék, szempillán atomfüst,
nem kell sok, hogy benned feloldódjak:
olyan a szívem, mint a holdezüst.
— M. Karácsonyi Bea
2 Comentários
és most könyvet olvasol fel nekem,
papír sercenése nyit ki pár vagont,
vakfehér szemedben a kegyelem,
hangyák tisztította a koponyacsont...
Hú, Beám! Nagyon jó vers.
Csodákat találok, ha erre járok.
Nagy gratula.
Köszönöm szépen drága Erika!
Megjegyzés küldése