M. Karácsonyi Bea írásai
FEBRUÁR
-
Önmegfigyelés Az önmagunk művelésére tett erőfeszítések, amelyek figyelmen
kívül hagyják a fizikai testünk, személyiségünk és esszenciánk közötti
különbség...
M. Karácsonyi Bea írásai
kicsalt minket a városi hajnal
az utolsó neonlepkék bábozódtak
redőnyszemek anyjuk méhében pislogtak még
elhaladtam az alvó koldus mellett
üres műanyagszatyrába hajítottam
kabátomról selyemrózsám
feláldozva a földanyának
pusztulás előtti világítás szűrődött ki a kávézóból
pár asztallal arrébb láttalak meg
többször is odanéztél
kicsit bizonytalanul visszapislogtam
a mosdóba menet a szemedben láttam meg magam
mintha kísértetem lépett volna utánam
már vártalak az előtérben
lehajtott kávém illatával
s blúzom alól húztad ki
az eldugott lehetőségeim
lassan mertem csak levegőt venni
a kisípolt időben
nem cseréltünk telefonszámot
reggeleink elsodródtak
más kapucínerek felé
— M. Karácsonyi Bea
4 Comentários
Talányos, rejtelmes, izgalmas sorok.
Nagyon tetszenek!
Köszönöm Ildikó!
Tetszik-vers.
Köszönöm...
Megjegyzés küldése