testiség

hozzám gyűrűzik emléked
mint távoli délibáb
és te láthatatlan szemléled
talán magad vagy a fénynyaláb
amely játszik arcomon vagy a szél
mozgatva a függönyöm
testetlenné válni te tanultál meg előbb
látod-e milyen nyár van
de bennem tél dacol
jégvirág nyílik tükrömön
ahogy koporsódban a magány
nukleinsavakként egyeztünk
egyik kezem felajánlanám
ha összeölelkezhetne testünk


2017. 08. 11.

3 Comentários

- vim - írta...

"Beavatott" vagy, Te is, drága Bea!
Hogy a szeretetben milyen szerepet játszik a test, a testiség, apukám halála után értettem meg. Hogy, megölelhettem volna, de nem tettem, és soha többé már nem tehetem meg. Mert nincs mit megölelni. Szeretettel olvaslak mindig!

M. Karácsonyi Bea írta...

Köszönöm szépen! Ölelésem.

M. Karácsonyi Bea írta...

És igen....nagyon megértelek.

Megjegyzés küldése