testiség

3 Comments
hozzám gyűrűzik emléked
mint távoli délibáb
és te láthatatlan szemléled
talán magad vagy a fénynyaláb
amely játszik arcomon vagy a szél
mozgatva a függönyöm
testetlenné válni te tanultál meg előbb
de látod-e milyen nyár van
tudod bennem mégis a tél dacol
jégvirág nyílik tükrömön
ahogy koporsódban is magány
nukleinsavakként egyeztünk
egyik kezem felajánlanám
ha összeölelkezhetne testünk


2017. 08. 11.


You may also like

3 megjegyzés:

  1. "Beavatott" vagy, Te is, drága Bea!
    Hogy a szeretetben milyen szerepet játszik a test, a testiség, apukám halála után értettem meg. Hogy, megölelhettem volna, de nem tettem, és soha többé már nem tehetem meg. Mert nincs mit megölelni. Szeretettel olvaslak mindig!

    VálaszTörlés