Holdtölte

Néma most a táj, fekete gránit,
kerek szemét nyitja ránk a Hold.
Álmokat ad, elringat és ámít,
azt akarja, hogy te átkarold.

Nézd a haját, körbefonja arcát,
néhány tincse homloka fölött,
csillagfésűért nyújtja ki markát,
ezüst bomlik ég és föld között.