szoba kilátással

eltemettél
hónapok piszkával
hosszú fröccsökkel
cigarettafüstbe burkolózva
lötty kávé
és a hat huszas indulása közé
körmöd alatt fekete sarló

már nem számít hogy együtt leheltünk az István térre a szerelmet
hogy szerpentines utak mentén lettünk egymás fogódzkodói
hogy Isten elvarrt minket egymás mellé
végül minden szál felszakad