kölcsönálmok

idegenek vonulnak át szobánkon
perecekből kis tornyok épülnek
a tenyeredből söröspoharat készítesz
rezdül a szempilla - rémfázis vége
nyakamon a kéklő eret simítod - miközben
elképzeled hogy megnedvesíted ajkam
rajta sószemek
ettem a perecből
s tudod hogy mazurkává váltunk
megérzed az óramutatókat amikor már
templomtorony vagyok
és az áhítatos csendben
szarkalábaimmal freskót
vált az álom
szarvas leszek
te róka
kergetőzünk
végül vért iszol
szemöldököm fakadó folyó

mellém bújsz
ébredek
ablakaid mögött a harmadik szemem
tó
méregeted a benne úszkáló kacsák súlyát
(miután a perecmorzsákat elébük vetettem)
tested elfordítom
a vizek elfolynak
s reggeli közben a kávédban találod
az első hajóformát


https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=44037