paneloptika

a lapos tetők moccanatlanok

mint szikes táj a paneltelep

két antenna nőtt ki az égből

s két tetőre ráereszkedett

felrepül a zsíros-sovány illat

a szagos bundás kenyér-vércse 

gyerekként enyészek az asztalnál

szóra nyílok nem beszélek mégsem

alig köszönés koppan a lépcsőn

iskola vár buszmegállónyira

az autók akár a gázlómadarak

kilométerre betonlápnyira

kőbölcsőnek tartom a várost

olajos tejhabot ver az ég

zsúfolt iskolámban még kihajt

a szájból egy-két kiflivég

versem szárnyatlan tűnődés

ahogy pislant lomha optikaszem