paneloptika





a lapos tetők moccanatlanok

mint szikes táj a paneltelep
két antenna nőtt ki az égből
s két tetőre ráereszkedett

felrepül a zsíros-sovány illat
a szagos bundás kenyér-vércse 
gyerekként enyészek az asztalnál
szóra nyílok nem beszélek mégsem

alig köszönés koppan a lépcsőn
iskola vár buszmegállónyira
az autók akár a gázlómadarak
kilométerre betonlápnyira

kőbölcsőnek tartom a várost
olajos tejhabot ver az ég
zsúfolt iskolámban még kihajt
a szájból egy-két kiflivég

versem szárnytalan tűnődés
ahogy pislant lomha optikaszem

Comente

Megjegyzés küldése