kasmírkakas

ahol nedves göröngyök között 

zabálják magukat kövérre a füvek 

és földigiliszták dagonyáznak sárban

nincs tiszta láb a has üres 

füstös opálon át bámul a cigány

sárgás szembogár repülne patyolatra

nomád gyarmat a származás 

bagótól nyűtt fogát

szórja kannás táncra forgó kaszás

árokpart lányainak

befonva sörényként lobogó álmuk 

tenyerükben barlangrajz

- semmit sem jósol

már nem fog köpésük s átkuk

a tűz szelleme egyre mélyebben 

alszik mellkasuk alatt

s míg a szellem szendereg

ébren a siratóének

kasmírkakasként 

ül szívük kerítésén