Átiratok: Ejtve



Visszautasít. Higany a tested,
de nem méri a szerelem hevét,
hidegen nulla - s kilök az edzett
lepkegyűjtő. Rád unt, rúgna  beléd.

Bábozódik egy másik szerető,
skiccelt szoknyája közt száradsz,
a szakítás vadmeggyet termő,
lassan köpködi a koponyádat.

És amikor már túl könnyen lennél,
vádat és hálót is hintene rád,
elválás után, ha hozzá mennél,
megsúgnád neki: van még mi leránt.

És hagyja hogy sírj. A több kevesell,
gyászos himlő vagy szobája falán,
szárnyszakadáshoz zsilettpenge kell,
gégemetszés a búcsú madarán.

Éjjel az aszott ágyadra nézel,
kit eltemetett, az már nem te vagy,
- csontos gondolat, de semmi vészjel.
Gombostű hullik. Ilyen, ha elhagy.

1 Comentário

Erika Bakos írta...

Igen, valami ilyesmi...
De jól megírtad.
Ölellek.

Megjegyzés küldése