Citromhéj-ég

Szitál a hó és este van,
te messze egy másik télben.
Magam vagyok. Csipkefehér.
Menyasszonykísértet.

Dér fújt szobám köré füstöt,
hol a jóslat ködöl tudom,
megfejteni lehetetlen.
Meztelen csurom.

Távol van a közel is most,
karistolva retinajég, 
megmenthetnél a vakságtól.
Citromhéj alatt az ég.

A neont érzékelem még -
vaskossá lett hamu-plafont,
körötte, mint féreg zizgek.
Az este lámpafolt.


1 Comentário

Erika Bakos írta...

Egy csomó nagyon jó versed nem olvastam itt. Bocsi Beám.
Tudod, hogy szeretem a verseidet.
Szeretettel gratulálok.
Ölelésem.

Megjegyzés küldése