Citromhéj-ég

1 Comments
Szitál a hó és este van,
te messze egy másik télben.
Magam vagyok. Csipkefehér.
Menyasszonykísértet.

Dér fújt szobám köré füstöt,
hol a jóslat ködöl tudom,
megfejteni lehetetlen.
Meztelen csurom.

Távol van a közel is most,
karistolva retinajég, 
megmenthetnél a vakságtól.
Citromhéj alatt az ég.

A neont érzékelem még -
vaskossá lett hamu-plafont,
körötte, mint féreg zizgek.
Az este lámpafolt.



You may also like

1 megjegyzés:

  1. Egy csomó nagyon jó versed nem olvastam itt. Bocsi Beám.
    Tudod, hogy szeretem a verseidet.
    Szeretettel gratulálok.
    Ölelésem.

    VálaszTörlés