Huss!

Anyám madara

Nem bírta a szondát az orrában,
sem a torkában, csak mocskos
cinegének hívta, aki minden morzsát
és narancslé cseppet magának akar.
Ellopta az ízeket tőle, a nyelési
reflexét, hagyta hogy sóvárogjon.

Megvakult. (Csak érzékelt valami
fehér elmozdulást.) Előző éjjel
helyet cserélt benne a szemvíz
a vizelettel. Egy üveg infúzió
volt a ráadás, és a minden
mozdulatlanságban mellkasát
hirtelen felfelé lökte - mintha
súlyos vasretesz nyílt volna
ki bordái között, hogy a fázós
cinege végre elröppenhessen.

2 Comentários

Erika Bakos írta...

Istenem...
A vers nekem is fájt.
Jól megírtad.

M. Karácsonyi Bea írta...

Köszönöm, hogy itt voltál!
Ölelésem.

Megjegyzés küldése