közelítések

0 Comments


földközel

még itt van aromád múltat alkot
közösbe exponált lebegő képeket
s amint illatozol szőlőtőkeként
megtalálom a provence-i oldalt
felmászok tőkédre artistaként
míg éneked eljátszik egy bordalt

vízközel

s amint az éjjel beúszik szobámba
levendula tömjénével karöltve
fel-felbukkansz a hullámháton
s míg így szivárogsz koponyámba
nélküled és bordal nélkül már nincs álom
amikor már éppen hozzám érnél
legmélyebb a lila és nem találod
megállít a mellel harangozó éjfél

légközel

és hogy ne irtózzam meg tőled
tanulnom kell a hajnali ábrát
(a belégzést az egyenetlenséget
a visszahúzódó éjjel  párás drámát
a rendet ami fenntart és a bennem
szétszórt rendetlenséget)
s megtanulok járni és kell ennem
míg énekelsz odaátról örökségem



You may also like

Nincsenek megjegyzések: