monokróm

levedlett szerelmi bőrünket 
nem akasztjuk szekrénybe 
reklám ágyunk felett jelmezek
alatta halványuló csók
és amikor éppen leugrom közértbe 
Escher vonalakkal
vannak telve a terek a presszók 

a város ami éltetett 
ahol egykor gömbölyűre csókoltad
mellemen a fényt 
most vizuális illúzió
kockából csöpögő sóoldat 
éltet

láthatod 
torkom szürke homály
satírozott szememen éjszaka csüng
úgy kellene hogy hajnalunk
elsüllyedt templomába
színeink után megyünk