kőnővér s fivér

spóraként szállnak gondolataim
az emlékek szele most viharos
szobám gyóntatófülke, szűk kabin

a lelkiismeret aligha mos
pontosan kellene sorba tenni
a dolgok történéseit, mint a

könyveket a polcon, számba venni
mi mennyit ér, mi etalon, minta
de nézd, egy gyerektenyér dobálja

a diót, kavicsot, mindent mit ér
kuszaságom folyójának holt ága
a gyerekségem, kőnővér s fivér