házi hattyú és aranyhal



amikor úgy aludtam el
mint a hattyúk
kecsesen tárva szét végtagjaim
te a csőrömet simogattad
a szárnyam
emelgetted karjaid

nem gondoltál akkor
semmiféle olajszagra
a konyha is eltűnt talán
senki sem indult
a grízgombócleves illatvonalán

és te
csak bámultad a hattyút
fehér párna-tóban terült el hajam
s reggelre sem találtuk meg
sárkányjelmezem
aranyhalam

4 Comentários

- vim - írta...

Nagyon tetszik, eddig a legjobban!

- vim - írta...

Igaz, még keveset olvastam, de az mind!

M. Karácsonyi Bea írta...

Jaj, köszönöm szépen! Még csak most vettem észre.

- vim - írta...

Drága Bea!
Jól emlékszem?
Mintha láttam volna ezt a verset a bírálandók között, de most hiba kerestem.

Megjegyzés küldése