Szerepjáték

Zihál.
Nem, bocs, én zihálok, de csak alig! Elvégre nem minden nap ül az emberrel szemben egy űrlény.
Tudja, hogy tudom. 
A gyűrött, fehér inge, a félrecsúszott piros-kék csíkos nyakkendője, és az üres bárszékre dobott zakója csak álca. Ahogy elmélyed egymáséban a tekintetünk, pontos fogalmunk van a másikról. 
A bárban lézengők, csak annyit látnak, hogy stíröljük egymást. Semmi szokatlan. Egy harmadosztályú bár zárás előtt, és egy harmadosztályú pár dugás előtt.
– Muszáj megtörténnie? – kérdem.
– Ezért vagyok itt. 
– És ha én nem akarom?
Az arcomba fújja a füstöt. 
– Olyan nincs.
Mindketten felállunk, a bárpultra helyez pár bankót. Kifelé menet segélykérőn nézek a takarító felé, próbálom felvenni vele a szemkontaktust, de rám sem bagózik. Emelgeti a székeket és tovább söpör.
Hamar elcsípünk egy taxit, a sugárúton kezd élénkülni a forgalom. Úgy ülünk egymás mellett mintha kivégzésre mennénk. A liftben nagyot nyelek, a vizenyős kék szem áthatóan bámul. Reszketnek az ujjaim, alig bírom kinyitni az ajtót.
Pontosan tisztában van vele, hogy nem viselek semmit a ballonkabát alatt, lerúgom a fekete cipőmet, és a hálóba sétálok. Nem kell hátranéznem, tudom, hogy követ.
Beharapom a szám, érzem amint kiserken a vér.
– Zéta, Mars, Hold?
Ingatja a fejét.
– Neked kell tudnod.
Kinyújtja a kezét, végigsimít a mellemen, kemény lesz a bimbóm. Elfordulok és kioldom a kabátom övcsatját, majd sorban a gombokat. Hagyom a lábamhoz hullani a kabátot.
Visszafordulok felé, ekkorra már zöld, csillogó bőrű poliphoz hasonlít. Két karjával elkapja a derekam és magához ránt. 
Megtörténik, a magáévá tesz, előjátékostól, mindenestül tízes skálán hetes. Semmi extra.
Elnyúlik mellettem az ágyon, a plafont bámulom, deja vu érzés kap el.
– Kapsz öt percet, hogy eltakarodj!
Jobbra sandítok. Sikítanom kell, de a torkomon marad a kiáltás.
Sokkol a levetett űrlény jelmez, és mellette a hús-vér férfi. 
Nevetek. 
Mennyire hülye tudok lenni. 
Kinyújtózom, majd megtekerem az orrom háromszor, és a legfinomabb cipzár, ami létezik, kinyílik. A bőrömtől, akár a kezeslábastól megszabadulok. A padlón elnyúlik a ribanc álca. Szőke hajastól, hosszú combostól.
Rózsás bőröm érzékeny, gyönyörű medúza alakomnál nincs szebb a világon! A férfi fölé lebegek, majd behúzom a harangom alá, hadd kényeztessen így is. Nem rossz, de lassan ki kellene találni valami más szerepjátékot.

Kép forrása: Pinterest.com

Comente

Megjegyzés küldése