Kis Manyi - Álmok a csillagokig


Amikor Manyi kicsi volt, azt hitte, hogy elérheti a Napot, ha elég magasra nyújtózik. Fogta a homokozó lapátját egyik kora délután, és a húgával egyetemben elkezdték a homokkupac tetejére dobálni a már leszóródott és a fűbe taposott homokot. A várat is szétszedték, sőt Manyi rábeszélte a húgát, hogy a közeli kavicsbuckából is dobáljanak a homok tetejére. 
Négy vödröt is befogtak, keményen dolgoztak. Szoknyáikat meglibbentette a langyos szellő, jól esett a nagy hőségben. A nyár tombolt, az udvaron török szegfűk és rózsák nyíltak,  meggyfák szóródtak széjjel, és pajta húzódott az egyik felén. A kutya  elől hűsölt a ház teraszán, onnan leste mit csinál Manyi anyukája a konyhában. Az udvarra kitett műanyagasztalt legyek zümmögték körbe, dinnyehéjak sorakoztak egy tálcán, arra várva, hogy majd a disznóknak vessék.
Egy óra múlva Manyi fáradtan feltrappolt a domb tetejére. Kinyújtotta a lapátját, és úgy tűnt, a lapát vége éppen eléri a Napot! A három évvel fiatalabb Évi összehúzta a szemét, akkor kezdte kapisgálni mire is ment ki a játék.
– Látod, már csak egy kicsi kell, és el fogom érni a Napot! – jelentette ki Manyi.
Manyi szülei építkeztek, és amikor az apjuk észrevette, hogy a lányok teleszórták folyami kaviccsal a homokot, kiabálni kezdett.
– Most szitálhatom ki! Mondtam, hogy játszhattok vele, de a kőműves mérges lesz.
– Kicsit így  magasabb, nem? – kérdezte Manyi az apukáját. – El akarom érni a Napot.
– Jaj, te lány! – csóválta a fejét az apja megenyhülve. – Na gyere, ülj a nyakamba. 
Manyit már régen nem vette fel az apja a nyakába, csak a vékonydongájú húgát néhányszor. Manyi másodikos lett, és majdnem harminchat kilót nyomott. Egyik kezével kapaszkodott az apja vállába, a másik karját kinyújtotta az ég felé. Úgy tűnt, hogy az ujjai elérik a Napot, de csak a semmit markolta.
– Na látod kislányom, a Nap nagyon messze van innen, még űrhajóval sem lehet elérni.
Manyi szomorúan indult kezet mosni,  majd üdítőztek a testvérével a konyhában pár fánkkal kísérve.
De egyszerre, akár a varázsütés, elillant Manyi rossz kedve.
– Tudod mit húgi, én űrhajós leszek, mint Tyereskova! Meglátod, egyszer még elérem a Napot!

Comente

Megjegyzés küldése